6.fejezet

A hátsó ajtón belépve rögtön a konyhát vettem célba, mert onnan hallatszott apró mocorgás. Belépve nem láttam ott senkit, ezért tovább mentem és kilyukadtam a nappaliba. Sehun nekem háttal ült így nem látott, de Kai azonnal észrevett és hozzám futott. A karjaiban olyan jól éreztem magam, mintha minden rendben lenne, de hamar észbe kaptam és kibontakoztam öleléséből. Sehun minket figyelve itta a teáját, ami nagyon jól nézett ki. Apró mosoly jelent meg az arcán utána visszafordult az eredeti pozíciójába.

- Már vártalak. Teát? – érintette meg Kai a kezemet, majd megindult a konyha felé, de én keze után kaptam.

- Sietnem kell. Alig maradt pár percem, szóval rögtön térhetnénk is a lényegre. – kezdtem el sürgetni.

- Úristen, azt hittem lesz időnk még beszélgetni. – kapott fejéhez, majd rám nézett. – Így sajnos nem tudok mindent elmondani és nem is akarok, szerintem jobb lenne, ha hazamennél. – köszörülte meg torkát, majd a bejárati ajtó felé mutatott. Ideges lettem, amiért hazaküld és gondolataim szerint csak egy ember tehet arról, hogy nem mond el nekem semmit. Sehun felé haladva lettem egyre dühösebb, míg nem végül megragadtam karját, amiből a csésze is kiesett. Szilánkok darabjai hevertek a földön és a benne rejlő nedű is beszívódott a szőnyegbe.

- Te beszélted rá, hogy ne mondjon semmit? Miért mondtad, hogy jöjjek ide, ha nem engeded, hogy elmondja? – rángtam a legjobb barátomat, de tudtam, hogy ő áll minden mögött.

- Nem. – mondta nyugodtan, majd lefejtette magáról a kezem és megigazította pulcsiját, amihez hozzá se nyúltam. Utáltam Sehunak ezt a flegma és gyerekes oldalát, de eltűrtem. Eddig. Hátam mögé nézve már nem volt ott Kai, de nem is izgatott, mert jelen pillanatban csak péppé akartam verni Sehunt. Hajához kapva kezdte el húzni azt és kezdtem ütögetni mellkasát. Egyszerre próbálta kiszedni kezem a hajából és kivédeni az ütéseimet, ami kis- nagy sikerrel ment neki, de én minél erősebben rángattam őt. Már ott voltam, hogy a nyakát kezeim közé fogom és megfojtom, de hallottam Kai hangját és kezeivel megszorította a kezeimet úgy, hogy a fájdalomtól elengedtem Sehunt.

- Menned kell. – lökött el egy kicsit Sehuntól, majd kezei közé fogta az arcom. – Holnap átmegyek hozzád. – mondta mélyen a szemeimbe nézve, majd elengedett.

- De akkor ígérd meg, hogy mindent elmondasz. - néztem rá szinte már könyörögve.

- Ígérem. - tette kezeit a szívére. Lehajtottam fejemet, majd megfordulva kezdtem el menni a bejárat felé. Már majdnem kint voltam mikor fejem egy emberbe ütközött felnézve nagyokat pislogtam, majd átnéztem a háta mögött. Igen, Chanyeol megint betörte az ajtót.

- Siess, mielőtt megint észrevesznek. – fogta meg karomat, majd kihúzott a házból. A kocsiba beülve Chanyeol azonnal elkezdett vezetni hazafelé. – Na? – fordult kicsit felém, majd vissza az útra.

- Azt hiszem véglegesen összevesztem Sehunnal. – mondom magamnak szomorúan. Tényleg ő volt a legjobb barátom és rá mindig számíthattam, de mostanában olyan furcsa. Amikor kijöttem az intézetből nem hittem volna, hogy ennyire meg tud változni, de ezek szerint tévedtem.

- Youra? – integetett a szemem előtt, hogy végre vegyem észre őt. – Megtudtál valamit? – kérdezte, majd betért az utcánkba.

- Semmit. Felesleges volt elmennem. – sóhajtottam, majd megvártam, míg leparkol.

- Sajnálom. Viszont most nekem mennem kell. Üdvözlök mindenkit és holnap találkozunk az esküvőn. – mosolygott rám.

- Holnap. – csuktam be az autó ajtaját, majd elkezdtem a bejárati ajtó felé haladni. Erőtlenül léptem be és anyu máris a nyakamba ugrott. Szemet forgatva öleltem én is át és ütögettem meg egy kicsit a hátát, majd elléptem tőle és kérdőn ránéztem.

- Holnap van az esküvőm! – jelentette ki és megfogta a vállamat. – Egyébként milyen volt? – engedett el és ment az ebédlőbe. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mire érti, de oszt eszembe jutott, hogy a táncórámra kíváncsi.

- Fárasztó. – mosolyogtam rá. Talán az esküvő miatt volt ilyen kedves velem, mindenesetre nagyon tetszett ez az oldala.

- Rendben a te részedről ennyi volt. Menj aludni. – intett kezével és én már ott sem voltam. Biztos a baba miatt vannak ilyen hangulat ingadozásai. Ha csak rajta múlna mindig dühös volna.

A szobámba lépve vettem elő pár tiszta ruhát és mentem zuhanyozni, majd mikor készen voltam az ágyamba feküdtem és vártam. Vártam Sehunra, de nem jött, így képtelen voltam megint egyedül aludni.

A másnap úgy telt, ahogy terveztem. Dolgozó dekoratőrök, dolgozó fodrászok és sminkesek, minden úgy történt, ahogy az elképzeltem. A fiúk már nem voltak otthon, így anya felvette az esküvői ruháját és megcsináltatta a haját. Én végig nézetem mindent szótlanul és vártam, hogy én is sorra kerüljek. A fodrász az összes hajamat kitépte a sminkes pedig úgy bemázolt, hogy nem is hasonlítottam önmagamra.

- Gyönyörű vagy. – mondta anyám, majd végig nézett rajtam. A tükörhöz fordulva rácsodálkoztam magamra és nem akartam elhinni, hogy így nézek ki.

- Mint egy bohóc. – susogtam magamnak halkan, amit anyám nem vett észre.

A templomhoz érve megláttam a fiúkat és oda mentem hozzájuk. Egyszerűn öltöny volt rajtuk, ami kifejezetten jól állt nekik. Az egész ceremónia alatt anya örömteli pityergését kellett hallgatnom, amit nagyon untam, de próbáltam nyugodt lenni. Remélem, anya nagyba meg fog változni, ha hozzá megy ehhez a hapsihoz.

- Igen. – mondta vinnyogós hangon anya, amire felfigyeltem. A boldogító igent mondta ki, de ez nekem semmit sem jelentett és szerintem neki sem. Mindenki tapsba tört ki, ami hatalmas volt, mert vagy kétszáz ember volt a templomba gratulálni nekik. Lefogadom, hogy ötvennél többet nem ismernek. Egymás ujjára húzták a gyűrűt, majd megpuszilták egymást és nevetve kivonultak az épületből.

- Menj te is gratulálni. – érintette meg a hátamat a pap. – Boldog élet áll mögöttük. – tette hozzá, amire én egy grimaszt vágtam és kimentem én is a friss levegőre. Eszméletlen nagy káosz volt és mindenki az ifjú párnak akart gratulálni engem kivéve. Elhaladva a tömeg mellett megtaláltam Chanyeol kocsiját, am ki volt nyitva így be tudtam ülni. Fél órával később az autó tulajdonosa is megjelent, de nem számított rám így megijedt.

- Hogyan? – fordult hozzám.

- Elfelejtetted becsukni. – vontam vállat, majd lecsatoltam magam. – Menjünk a fogadásra vagy mire. – forgattam meg a szememet.

- Nem vagyok taxis, hogy mindenhová én cipeljelek. – mondta gúnyosan, majd elindította a motort és elkezdett vezetni.

Megérkeztünk a fogadó helyiségbe, ahol minden tökéletesen fel volt díszítve. Az első pár órát végig unatkoztam, majd úgy döntöttem, hogy kimegyek egy kicsit a friss levegőre. Nem is értem miért jöttem el ide, ha úgyis csak a szívem fáj miattuk.

Éjfél felé kimentem a parkolóba, hogy lepihenjek, mert elég fáradt voltam, így elkérve a kocsi kulcsot Chanyeoltól beültem az anyósülésre és lehunytam fáradt szemeimet. Legszívesebben abban a percben fel se keltem volna.

-Helló. – nyissa ki valaki az autó ajtót és helyet foglal a sofőrülésbe. Szemeimet kinyitom, hogy láthassam az illetőt. – Beszélgethetünk? – mosolyog rám édesen Kai. Teljesen kiment a fejemből, hogy említette nekem azt, hogy eljön.

- Honnan tudtad, hogy…- nem engedte végig mondani a kérdésem.

- Az egész város ki volt plakátozva ezzel az esküvővel és tudtam, hogy te Mr.Park lánya leszel. – vonta meg a vállát.

- Honnan ismered? – kérdeztem meg halkan. Erre a kérdésre már annyira kíváncsi voltam, így bíztam benne, hogy rendes választ ad.

- Egy éve kereshetett fel egy megbízással, de már teljesen bánom, hogy bele mentem. Akkor még nem ismertem azt a személyt, akit meg akartunk ölni. – simított végig arcomon, mire nekem a szőr is felállt a hátamon. Nem csak attól, hogy megfogott, hanem attól is mondott.

- Kit akartatok megölni? – nyeltem egyet, majd rátettem kezem kézfejére és szinte belesimultam a tenyerébe.

- Téged. – mondta mélyen a szemembe nézve, mire én ellöktem arcomtól a kezét és ijedten néztem rá. Miért akart megölni egy személy, aki nem is ismer engem? Hirtelen minden bizalmam elszállt, amit Kaival kapcsolatban éreztem. – Mármint nemcsak téged, hanem titeket. – próbált felém közeledni, de folyton ellöktem.

- Te egy gyilkos vagy. – nyitottam ki az ajtót, majd kiszálltam az autóból. Hirtelen öntött el a düh és utáltam mindenkit, aki körülvett.

- Azért ne csak én legyek a hibás! – kiabált rám, majd elfordulva tőlem ment haza. - A kis Sehun is benne volt az egészbe. – tette hozzá halkan, de én ezt meghallottam. A szívem darabokra tört és nem hittem el, hogy mégis miért csinálták ezt velem. A mostohaapám meg akart ölni. Sőt lehet még meg is akar. Ennek véget kell vetnem.

Megvártam, míg lemegy ez az egész lagzi dolog. Amire végeztek már lehetett hajnali négy is, de én még mindig utáltam őket és a halálukat kívántam. Anya és a nevelőapám külön autóval mentem, míg engem Chan vitt. Belül teljesen össze voltam omolva és meghaltam volna, de nem tehetem, hisz anya mindig azt mondta, hogy mutatkozzak erősnek. Majd most meglássa, hogy milyen erős vagyok. Ugyan azt fogom velük csinálni, amit ők az apámmal.